Az eszközhasználat az emberi lét egyik legfontosabb ismérve. Az eszközök (emelők, kalapácsok, balták, számítógépek) kifejlesztésével és használatával nagy mértékben kiterjesztettük képességeinket. Egyes főemlősöket is megfigyeltek, hogy bizonyos célok eléréséhez eszközféleségeket használnak – például amikor a csimpánzok a termeszfészekbe szalmaszálat dugnak, és azzal emelik ki az uzsonnájukat. A szalmaszál a szó minden értelmében eszköz, hiszen nélküle a rovarcsemege elérhetetlen maradt volna. De az emberek sokkal kifinomultabb eszközöket hoztak létre. Ráadásul ezek többségeit elődeink és mi is
készítettük, nem csupán kihasználtuk a környezetünkben található szalmaszál vagy husáng adta előnyöket.
Ezt egy figyelemreméltó emberi szerv tette lehetővé: az emberi kéz. Az ideggyógyász Frank Wilson zseniális könyvében, melynek címe nemes egyszerűséggel csak
The Hand (A kéz), hatékony érvekkel mutatja be, milyen fontos szerepet játszik a kéz az emberi fejlődésben. Ez a fantasztikus szerv, amire nem túl sok figyelmet szentelünk, hacsak meg nem sérül, éppoly létfontosságú eleme emberi mivoltunknak, mint az agyunk. Az a képességünk, hogy hüvelykujjunkat a mutatóujjunkkal szembe tudjuk forgatni és így apró tárgyakat is biztonsággal meg tudunk fogni, már maga elérhetetlenné teszi az emberiséget a többi főemlős számára. Wilson felvetette, hogy a szülők és tanárok talán azzal segíthetik elő leginkább a gyermek tanulását, ha a „kezénél kezdik”.
Hogy láthassuk ennek a felvetésnek a jelentőségét, nem kell mást tennünk, csak alaposan megfigyelnünk egy kis csecsemőt. A kezek már nagyon korán mozgásba lendülnek, és amint képesek rá, megmarkolják, megfogják, megrázzák, megkóstoltatják, egyik kézből a másikba pakolják vagy elengedik az elérhető közelségbe kerülő tárgyakat. Az első mozgásokat a kéz szinte teljesen egyedül végzi, de nagyon hamar a látszólag véletlenszerű kézmozgás koordinációba kerül a szemmozgással, ami viszont hozzákapcsolódik a hangokhoz és a különböző anyagok érzeteihez. A kéz maga az agyfejlődés egyik eszköze, hiszen elengedhetetlen szerepe van a különböző érzetek és tevékenységek kordinációjának kialakításában, és hatására összeköttetések alakulnak ki az agy különböző részei között. De a kéznek magának is eszközökre van szüksége.
Szerencsére a kis csecsemőnek nem magának kell kitalálnia és elkészítenie az összes eszközét. A szerető szülők már évszázadok óta tudják, milyen erős a kezek igénye arra, hogy valamit megfoghassanak és babrálhassanak – és a tárgyak széles skálájával próbálják kielégíteni ezt az igényt. Ezeket a tárgyakat nevezzük játékoknak. És bár a játékok sokkal fontosabbnak tűnnek a kicsit idősebb gyermekek számára, egyetlen csoport sem támaszkodik rájuk erősebben, mint a csecsemők.
És milyen fajta „eszközökre” van szüksége a babák kezeinek? Legalább öt olyan tulajdonság van, amivel minden, a babának adott eszköz-játéknak rendelkeznie kell:
(1) Biztonság. Magától értetődő, hogy a játékoknak biztonságosnak kell lenniük – ne legyen olyan kicsi, hogy lenyelve fulladást okozhasson, ne mérgező anyagból készüljön, és ha leesik és eltörik, ne törjön szilánkosra. A felelősségteljes játékgyártók manapság már nagyon odafigyelnek erre a tulajdonságra, de választás közben ezt is mindig szem előtt kell tartania.
(2) Manipulálhatóság. A kis csecsemő játékainak elsősorban olyan tárgyaknak kell lenniük, amyelyeket a baba manipulálhat. Az olyan játékok (mint például a mobilok), amelyeket a baba csak „nézegethet”, nagyon hasznosak, de hamarosan azok a játékok válnak kulcsfontosságúvá, amelyekkel „csinálni lehet valamit”. A babák születésüktől fogva rendelkeznek egy fogóreflexszel, ami körülbelül három hónapos korukig észlelhető; utána már tudatosan nyúlnak a tárgyak felé. És sok baba, mire eléri ezt a kort, szinte mindig akar valamit a kezében tartani. De mivel ujjaikat még nem használják valami jól, a korai hónapok ideális játéka olyan, amit az ujjakat a tenyérbe zárva lehet megragadni. Miután megragadta, a baba megnézi, rázogatja, szájába veszi, egészen belelkesedik, és mindent megcsinál vele, amit csak mozgáskészlete lehetővé tesz. Úgy nyolc-kilenc hónap után a baba megtanulja a hüvelykujját a mutatóujjával összezárni, és így sok más játékkal is tud tevékenykedni (például építőkockák, gyűrűk, nagy gyöngyök, stb.).
(3) Multiszenzoros. A szó egyik értelmében minden játék rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Ha meg lehet fogni (motorikus), akkor meg is lehet nézni (vizuális). De a játék manipulálása, például a csörgő rázása, hangot is adhat (auditív). De ezek a területek elég széles spektrumra terjednek ki: egy hang lehet hangos vagy lágy, zenei vagy éles, egy vizuális stimulus pedig változatos formákban, színekben és anyagokban jelenhet meg. Gondolja végig, mennyi különböző szenzoros tulajdonsága van egy játéknak.
(4) Reszponztív. Egy eszköz-játéknak csinálnia kell valamit, amikor a baba csinál vele valamit: hangot adni (mint a csörgő), elgurulni, ha leejtik, mozogni, ha megnyomják vagy ha egy bizonyos gombját sikerül megnyomni. A reszponzív játékok az erő és teljesítmény érzetét nyújtják a babának: valaminek, amit ők tettek, valamiféle hatása lett. Erről az érzésről szól a fejlődés.
(5) Megerősítő. Egy puha, ölelgetni való, meleg, bolyhos játék is eszköz. Segíthet a babának nyugalmat találni olyan esetekben, amikor szükségletei nem nyernek azonnal kielégítést, amikor valami nyugtalanság érzését kelti. És természetesen ez egy olyan eszköz, amire mindannyiunknak egy életen keresztül szükségünk van.
Gondolja végig ezeket a tulajdosnágokat, amikor játékot vásárol a babának. Rengeteg gyönyörű és izgalmas játék közül választhat. Nem csak éppen valamit vesz, amivel a baba lefoglalhatja magát, míg Ön mást csinál, hanem egyben a fejlődés létfontosságú eszközeit is biztosítja.
