Ha kedd, akkor ez Maggie mini-torna napja. "Anya, ma van a táncórám. Hol a cipőm?" kérdezi Maggie csütörtökön.

A négyéves Maggie reggel 7:30-tól délután 4:00-ig óvodában van (hétfőtől péntekig). Hétfőnként az óvodából busszal átviszik a Keresztény Lányok Egyesületébe és 5:30-ig ott marad, mert édesanyjának hétfő délutánonként értekezlete van, és nem tudja a szabályzatban szereplő 4:00 időpontban elvinni az óvodából. Szerdán is tovább kell dolgoznia; akkor barátjával, Caitlinnel megy haza, és édesanyja Caitlinékhez megy érte este 6:00-kor. Minden második pénteken apja megy érte, és a hétvégét vele, mostohaanyjával és mostohatestvérével tölti.

Azt hiszi, túlzok? Akkor beszéljen néhány négyéves anyukájával. És nem csak a munkahelyen dolgozó édesanyáknak van szükségük jegyzetfüzetre a gyerekek időbeosztásához. Tulajdonképpen azoknak a gyerekeknek az időbeosztása, amelyek édesanyja nem munkahelyen dolgozik, hanem valami önkéntes közösségi szolgálatban vesz részt, akár még sokkal zsúfoltabb és kaotikusabb is lehet.

Néhány évvel ezelőtt a pszichológus David Elkind írt egy erőteljes és nagy hatással bíró könyvet, The Hurried Child (A rohanó gyermek) címen. A könyvében nagyon negatívan nyilatkozott arról, hogy a gyerekeket egyre gyakrabban próbálják meg szinte végigrohantatni a korai gyermekéveken és mihamarabb olyan akadémiai tudással megtölteni a fejüket, ami életkoruknak még nem megfelelő. Érvelése szerint az ilyen rohanás eredménye a stresszes gyermek lett, akik később az egész akadémiai vállalkozás ellen lázadtak. Meggyőződésem, hogy hasonló problémák léteznek a mai modern kor gyermekeinél is, akik túltáblázottak és alulpihentek . Még senki nem foglalta fejlődéslélektani törvénybe, de meggyőződésem, hogy egy adott mennyiségű nyugalomra is szükség van az egészséges fejlődéshez. (Saját gyermekeim valószínűleg azt modanák, hogy ezt sohasem hallották még tőlem.)

A modern életvitelt tekintve nem túl könnyű ezen a helyzeten javítani.
Maggie édesanyjának nincs férje vagy más olyan közeli ismerőse, aki besegíthetne a gyermek oviba vitelébe vagy hazahozatalába, és lehetőségei szerint igyekszik mindent megtenni, hogy Maggie biztonságban legyen, amíg ő dolgozik. És ha nem dolgozna, Maggienek és neki segélyekből kellene megélni. Az óvodában, ahova Maggie jár, senki nem maradhat 8,5 óránál hosszabb ideig, így ki kell használnia ezeket a kiegészítő foglalkozásokat, mint például a torna és tánc, hogy eleget tudjon tenni munkája időbeli követelményeinek.

Van megoldás?
Nem vagyok benne biztos, hogy létezik rá jó megoldás. Az életünk olyan, mintha a videómagnót gyorsan tekernénk előre. És nem lehet visszatekerni, vagy megnyomni a szünet gombot. A Rohanó gyermek problémája orvosolható, legalábbis egy adott szinten, azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a helyzetre és megpróbáljuk meggyőzni a szülőket, hogy engedjenek egy kicsit a szorításon. De nem olyan egyszerű a túltáblázott gyermek problémáját megoldani. Nem lehet egyszerűen azt mondani Maggie édesanyjának, hogy „A kislányának több szabadidőre lenne szüksége, hogy pihenjen és játsszon.” Az anya szeretetteljes válasza jogosan lehetne az, hogy „Hol?” „Hogyan?” A modern életstílus egyszerűen nem egyeztethető össze a ráérős és struktúrálatlan családi időbeosztással, és a társadalmunk nincs felkészülve arra, hogy ezt kezelje. Talán a gyermekeinknek egyszerűen alkalmazkodniuk kell ehhez a valósághoz.

Ha vannak válaszok, akkor a ebben három környezetben kell őket keresni: az oktatási/nevelési intézményekben, az üzleti világban és a családban.

Intézményes megoldások.
A gyermek oktatási/nevelési intézmények, amelyek eredetileg tervezésük szerint elég rugalmasak voltak ahhoz, hogy megfeleljenek az anyák igényeinek és védjék is a gyerekeket, az évek során elveszítették rugalmasságukat. De nem az óvodák, amelyek 30-200 gyerek befogadására képesek, kínálják az egyetlen lehetőséget. Azok az anyák, akiknek munkabeosztásuk miatt a gyermekre kaotikus rendszerben kellene felügyelni, jobban járnának az otthoni gyermekfelügyelettel, egy olyan kiscsoportos megoldással, ahol egy nő csak néhány gyerekre felügyel, és így könnyebben alkalmazkodhat a szülők változó munkarendjéhez.

Számomra még ennél is kedvezőbbnek tűnne egy olyan megoldás, ahol a gyermekfelügyeletet az általános iskolához lehetne kapcsolni és a szolgáltatást találóbb névvell illetnénk – napköziotthonos általános iskola és óvoda –, ami tükrözi, hogy az oktatás és a nevelés/gondozás egyaránt fontos része a szolgáltatásnak.

Az ilyen nagy intézmények könnyebben köthetnének szerződéseket arra, hogy a rendes tanítás után torna, tánc és művészeti foglalkozások is elérhetők legyenek a helyszínen, és így el lehessen kerülni az amúgy is fárasztó rendszeres utazgatást, amit sok gyereknek kell a napirendjébe bezsúfolni. Akár még ahhoz is elég nagyok lehetnének, hogy pihenőszoba is legyen bennük a későig bent maradó gyerekek számára!

Üzleti megoldások.
Sok családtámogató csoport dolgozik azon, hogy a kis- és nagyvállalkozások is több figyelmet fordítsanak a dolgozóik gyermekeire. A legfonosabb igény a kisgyermekes anyák munkaidejének nagyobb rugalmassága. Bár sokat javult a helyzet Amerikában, valószínűleg igencsak elmaradunk más országok (pl. Franciaország) mögött a cél széles körű elérésében. Sok vállalkozás nyújt a telephelyén óvodai és iskolai ellátást, vagy szerződéses keretek között biztosíttatják magánvállalatokkal a megfelelő oktatási/nevelési szolgáltatást. Ha az ilyen szolgáltatások egyre nagyobb mértékben érhetők el az édesanyák munkahelyén vagy közvetlen környezetében, akkor az segíthet csökkenteni a gyerekek ingázását és hollétének/tevékenységeinek betáblázottságát.

Családi megoldások.
A családnak is segítenie kell. Amikor Maggie és édesanyja hazaérnek, anya valószínűleg lazítani akar egy kicsit, és talán megnézné az esti híradót is. Maggie vacsorázni szeretne – vagy TV-t nézni lefekvésig. Remélhetőleg meg tudnak egyezni valami kompromisszumban: talán Maggie tévézhet fél órát, utána játszik, míg anya elkészíti a vacsorát. (Most nagylelkűen pihenési időnek számítom a félórás TV nézést. De ha egész órára nyúlik, akkor a rendszer már felborul; végülis a TV is menetrend szerint működik, és könnyen csupán a zsúfolt napirend egy újabb elemévé válhat.)

Maggienek szüksége van egy kis szabad játékidőre, hogy újra felfedezze játékait, könyveket olvasgasson, az ágyon fekve énekelgessen, stb. Kis időre, amikor megfeledkezhet arról, hogy milyen nap van, még arról is, hogy mennyi az idő – amíg hasa hamarosan nem emlékezteti erre!

Remélhetőleg ezek a források egyesítik erőiket, hogy segítsék csökkenteni a túltáblázott gyermek terheit. Ha nem, akkor véleményem szerint fel kell készülnünk arra, hogy egyre nagyobb és nagyobb stresszt figyelhetünk meg egyre kisebb és kisebb gyermekeknél.