Cikkek és tanácsok
Játék és szociális fejlődés
Ha megkérdez egy kis négyévest, hogy mit csinál az oviban, valószínűleg valami olyan választ kap, hogy „Megcsinálom a dolgomat és játszok a barátaimmal”. Természetesen a kis négyéved ’dolga’ a festés, mesehallgatás, az óvónő utasításainak végrehajtása, stb., – ami legtöbbünk szótárában ’játék’ néven szerepel. De azt mindannyian tudjuk, mit jelent a 'játszok a barátaimmal'. Ebbe beletartoznak azok a gyermekek közötti interakciók is, amely során megtanulják, hogyan boldoguljanak egymással, hogyan segítsenek és osztozkodjanak, és megértik saját viselkedésük következményeit. Röviden a szociális játékuk során az élet laboratóriumának teljes jogú résztvevői. Bár a mai világban a kognitív fejlődés kap nagy hangsúlyt, nagyon sok szülő elsősorban azért iratja be gyermekét a korai intézményekbe, mert páratlan lehetőségeket nyújtanak a szociális játékra.

Éppúgy, mint az izmok erősödése és a kognitív fejlődés esetén, a szociális játékban is különböző fejlődési szakaszokon mennek át a kisgyermekek. Az egyik felosztás, ami a pedagógusok számára igen hasznos:

  • Szemlélő. A gyermek a csoport peremén marad, esetleg ímmel-ámmal játszik az általa kiválasztott játékkal, de leginkább a többi gyermek játékát figyeli.
  • Magányos játék. A gyermek elmélyülten játszik a rendelkezésre álló tárgyakkal, de teljesen egyedül marad.
  • Párhuzamos játék. A gyermek ugyanazt teszi, amit éppen a csoport, de a legkisebb mértékben sem működik együtt velük.
  • Együttműködő játék. A gyermek ténylegesen „együtt” játszik a többiekkel: szerepeket kap („Te leszel az anya, én meg az apa”), eligazítja a többieket („Nem, annak a széknek a sarokban van a helye"), segítséget kér és ad.
A korai gyermekévekben a szülők és pedagógusok célja a szociális játékokkal az, hogy segítsen a gyermeknek végigmenni ezeken a szakaszokon, hogy sikeresen elérjen az együttműködő játék szintre. Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi szintek nem megfelelők, hiszen a gyermek is egy napon belül váltogatjhatja ezeket a szinteket. De általánosságban elmondható, hogy a valódi interakció felé haladnak, amely során figyelembe veszik a csoportban lévő összes gyermek igényeit és szükségleteit.

Bár a szociális játékról leginkább mint gyermekek közötti interakcióról beszéltem, nagyon sok esetben a felnőttekkel való interakció is részét képezi. Kimutatták például, hogy ha időnként egy felőtt is bekapcsolódik a játékba, a kreativitás és a komplexitás szintje erősen megemelkedhet. A gyermekek egymás közötti játékuk során sokszor foglalkoznak utánzós tevékenységekkel – kávét töltenek, kenyeret tesznek a kenyérpirítóba, felteszik a kalapjukat, majd leveszik. A résztvevő felnőtt (akinek nem szabad átvenni a játék irányítását) gazdagíthatja a játékot az olyan megjegyzéseivel, mint „Vigyázz a kávéra, forró”. Nagyon hamar a kávét töltő gyermek figyelmeztetni fogja pajtásait, hogy vigyázzanak, meg ne égessék magukat. Vagy a „Szerintem a piros kalap jobban áll neked” hatására elindulhat a keresgélés a játékkalapok között a megfelelő szín kiválasztására. És a szülő vagy pedagógus segíthet felhívni a figyelmet a kizárt vagy észre nem vett gyermekre. „Úgy látom, Eszti is szeretne csatlakozni. Tudtok adni neki is egy csészét?”

A szociális játék során a gyermekekben tudatosul, hogy milyen mértékben tudnak hatni a társaikra, és lehetőségük nyílik ennek javítására is. Az a kislány, akire hallgatnak, amikor a szerepeket kiosztja, megfelelő lökést kap pozitív énfogalmának kialakításában. Az a gyermek, aki nem hajlandó a csoport egy verekedős tagja mellé ülni, jó hatással lehet a verekedős pajátására abban, hogy konstruktívabb módot találjon dühe és frusztrációja levezetésére. A szülőknek és pedagógusoknak is szükségük van az ilyen szövetségesekre.