Cikkek és tanácsok
Az önálló játék megtanulása
A szülők sokszor úgy érzik, hogy a babát minden éber pillanatában le kell foglalni, különben eluralkodik rajta az unalom. Ez korántsem igaz. Nem pusztán az önálló játékra való képesség megtanulása a fontos, de a baba általánosságban vidámabb is lesz, ha nem játszanak együtt egész idő alatt. Ha gyermekének szüksége van egy kis egyedüllétre, elfordul, féktelenné válik, vagy sírva fakad. Figyeljen a baba jelzéseire! Az önálló játékra való igény tiszteletben tartásával (a felügyelet persze ekkor sem mellőzhető) megmutatja a babának, hogy az egyedüllét egész jó dolog is tud lenni.

Egyúttal bátorítsa arra a babát, hogy fejlessze az önálló szórakozást lehetővé tévő képességeit. Kezdjenek bele a baba valamelyik kedvenc játékába. Pár perc játékot követően húzódjon kicsit arrébb, és csak megfigyelőként vegyen részt a játékban. Ha a babát nem zavarja, hogy játszótársa eltávolodott, néhány percre vonja ki magát a baba látóteréből. (Természetesen győződjön meg arról, hogy semmi sem veszélyezteti a gyermek testi épségét a helyiségben, környéken, és Ön folyamatosan lásson rá a babára!) Amikor a baba észreveszi, hogy játszótársa faképnél hagyta, egy ideig nyugtalankodhat, ám néhány percen belül megnyugszik, és belemerül az elkezdett elfoglaltságba, játékba. Fokozatosan vonuljon vissza, ne Ön legyen mindig a játék hajtóereje. Ezzel jelentősen elősegíti a baba képzelőerejének és találékonyságának fejlődését.

A játékon alapuló ismeretszerzés ugyan a baba „feladata”, sokszor a szülőket is ezek az élmények ajándékozzák meg a gyermeknevelés legszebb és legemlékezetesebb pillanataival.