Dr. Kenneth N. Condrell, Ph.D., Gyermekpszichológus

Sok szülő nagyon megelpődik a hisztirohamoktól. Hogyan lehetséges, hogy az egykoron oly édes pici baba most a földön fetrengve üvöltözik és rúgkapál? Hogyan lehetne az ilyen viselkedést normálisnak tekinteni? Ahhoz, hogy megtudjuk a választ, egy tipikus csecsemő és egy totyogó helyébe kell képzelnünk magunkat. Én most megteszem ezt Önök helyett, bemutatva először az életet egy csecsemő, majd egy totyogó szemszögéből.

„Hónapok óta, mióta megszülettem, a szüleim lesik minden kívánságomat. Törik magukat, hogy ne unatkozzak és jól érezzem magam. Ahányszor csak sírok, büfizek vagy pukizok, anya vagy apa, vagy midketten már ugranak is. Hát nem csodálatos ez az élet? Micsoda kiszolgálás! Éjjel-nappal két felnőtt gondoskodik rólam. Nem számít, hogy hajnal 3 vagy este 9 van-e. Mindig számíthatok rá, hogy anya vagy apa kicseréli a pelusomat vagy megetet. Néha még el is ringatgatnak vagy énekelnek nekem.”

Minden, amit az előbb leírtam, létfontosságú a babák számára. A túléléshez szükségük van erre a féltő gondoskodásra. Szükségük van erre a kiszolgálásra és szeretetre, hogy érezhessék: az az új világ itt az anyaméhen kívül nagyszerű hely. Ha a baba megtanulja, hogy számíthat a világ segítségére a túlélésben, akkor megfelelő alappal rendelkezik személyisége kifejlődéséhez. A babáknak azért is szüksges ez a kiszolgálás és szeretet, hogy megszerethessék a szüleiket. Mint tudjuk, a babák 9 hónapig az anyukájuk pocakjában laktak. Ez idő alatt az anya megszerethette a babát, de a baba csak azután szereti meg, hogy már kikerült a méhéből. De ez csak akkor történik meg, ha az anya és az apa mindig ott vannak a babának, minden értelemben.

Most nézzük, milyen az élet a csecsemőből totyogóvá vált gyermek szemszögéből.

„Csodálatos biztonságban érzem magam, ahogy mindenki körülöttem sürög-forog. Akkor eszem, amikor éhes vagyok, és mindig kicserélik a pelusomat, amikor kell. Amikor dühös vagyok, valaki felvesz. Amikor unatkozom, valaki ad egy csörgőt. De szépen lassacskán felnövök. Hamarosan át fogok tudni fordulni, és felülni is megtanulok. Észre sem veszem, és máris 18 hónapos vagyok. Gyorsan változnak a dolgok. Egyszer csak véget ér az éjjel-nappali kiszolgálás, amihez hozzászoktam. Gondolom, nem jár állandóan ez a folyamatos szolgáltatás; talán még várnom is kell. Ami igazán bosszantó, az az, amikor anya azt mondja, „Nem". Néha úgy néz ki, mintha dühösek is lennének rám, és le is szidnak.

Mint szülő, most már érti, hogy a csecsemő miért várja el, hogy minden úgy történjen, ahogy ő szeretné. Azt is látja, hogy a totyogó számára a felnövés azt jelenti, hogy kevesebb kiszolgálást kap a szülőtől, és várnia is kell igényei kielégítésére. Ez mind nagyon bosszantó lehet egy totyogó számára, akinek nemcsak ilyen magas igényei vannak, de még önkontrollja és toleranciája sem fejlődött ki. Így amikor fruszrációval találja szemben magát, gyakran veszít. Amikor a világ nem úgy reagál a totyogóra, mint ahogyan csecsemőkorában ahhoz hozzászokott, akkor átmeneti dühroham várható. Ezen a ponton nem lehet érvekkel hatni rá. Az olyan kifakadások, mint „Ha nem hagyod ezt rögtön abba, akkor olyant kapsz, hogy tényleg lesz okod a sírásra” nem jelentenek számára semmit.

Azt is láthatja, hogy miért nincs értelme a totyogó hisztirohamait a tekintély elleni lázadó cselekedetnek tekinteni. A totyogó a hisztije közben nem lázad senki ellen. Az ilyen gyermek átmenetileg elveszítette önuralmát, egy kicsit „megbolondult”. Magatehetetlen.

Ahogy a totyogó növekszik, egyik frusztráció jön a másik után. Az ilyen élmények hatására folyamatosan kezd kialakulni a totyogó toleranciája, kezd megbirkózni a dolgokkal, és nem kell mindig mindennek úgy történnie, ahogy ő akarja. De ehhez idő kell. Sok hisztirohamba telhet, mire megtanulja tolerálni a frusztrációt. Időnként a totyogó a földre veti magát, és veri a fejét. Néha a haját tépi és köpköd. Időnként rugdos vagy elhajigálja dolgokat – esetleg hány is. Ez mind teljesen normális...és persze a szülők idegeit is próbára teszi. De most, hogy már érti, miért hisztiznek a totyogók, már nagyobb eséllyel marad nyugodt – és meg is nyugodhat, hogy nem kis zsarnokot nevel.